Brüsszel ismét egy kis szuverenitást kér, most épp Európa megmentéséért

Bemutatta Ursula von der Leyen a közelmúltban azt a Versenyképességi iránytű névre keresztelt 27 oldalas dokumentumot, amelytől Brüsszel azt reméli, kimozdítja az Európai Uniót a globális szintű versenyhátrányból.

Az Európai Bizottság elnökének javaslatai között megtalálhatók azok a lépések, amelyeket a novemberben, a magyar fővárosban az EU vezetői által egybehangzóan elfogadott Budapesti nyilatkozat is tartalmaz. A tervezetet Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnökének szeptemberben bemutatott versenyképességi jelentése alapozta meg, amelyben a szakember lesújtó képet festett az európai folyamatokról és a közösség termelékenységének érdekében több sürgető intézkedésre is javaslatot tett. Draghi a jelentésében kiemelte:

Brüsszelt felébresztette Budapest levegője

Még novemberben a budapesti csúcstalálkozón fogalmazták meg az EU vezetői azt a nyilatkozatot, amely Európa felzárkóztatását célozza, hogy újra érdemi súllyal vegyen részt a globális gazdaság folyamataiban. Jelenleg az EU vállalkozásait

• az alacsony kereslet,
• a technológiai lemaradás,
• az innováció hiánya,
• a forráshiány,
• az akadozó ipari átállás,
• az átgondolatlan zöldcélok
• és az amerikai és kínai versenytársakhoz képest 3-4-szer drágább energia sújtja.

Az Ursula von der Leyen által bemutatott Versenyképességi iránytű egyik legnagyobb és leggyorsabban végrehajtható javaslata a vállalkozások 25 százalékos, ezen belül a kis- és középvállalkozások 35 százalékos bürokráciacsökkentése. A konkrétumok között szerepel az uniós cégek fenntarthatósági jelentésének egyszerűsítése, részbeni megszüntetése is. Érdekesség, hogy a kkv-k mellett új vállalkozói kör kapna külön státuszt, bár a dokumentum nem részletezi, pontosan milyen új kategóriával bővülne a jelenleg létszám és árbevétel alapján meghatározott vállalatméret.

Az Európai Bizottság elnöke emellett kiemelt hangsúlyt fordított az innovációra és a tiszta technológiákon alapuló kutatásokra, amelyekhez jelentős forrást vonna be részben a tagállamok finanszírozásával, részben a kockázati tőke útján, vonzóvá téve a befektetéseket.

Tagállami szuverenitás, cserébe a közjavakért

A dokumentum javaslatot tesz a megtakarítási és tőkepiaci unió létrehozására, amelynek célja, hogy a vállalkozások hozzáférjenek a megfelelő finanszírozáshoz. A megtakarítási unió is ezt segítené elő azzal, hogy a jelentős összegű – az amerikainál sokkal nagyobb – lakossági megtakarításokat is be lehessen vonni a versenyképesség finanszírozásába.

A piaci integráció elmélyítésére is javaslatot tesz az iránytű, egy sor olyan intézkedéssel, amely választ ad az EU 27 tagállamának eltérő szabályozásából adódó nehézségeire. 

Brüsszel ezúttal is prioritásként kezeli az új iparstratégia mellett a tiszta energiába való befektetést és a korábbi, 2040-re kitűzött klímacélt, vagyis a kibocsátás 90 százalékos csökkentését az 1990-es szinthez képest. Az energiaárak csökkentésére a stratégia mindössze hosszútávú lépéseket – energiatárolás, innováció, új technológiák – fogalmaz meg, de nem tesz említést arról, hogy az orosz-ukrán háború miatt bevezetett szankciókat feloldja-e és egy esetleges békemegállapodást követően az EU visszatér-e az orosz energiahordozókhoz. Az energiaárakba ugyanakkor beavatkozna Brüsszel, a hálózati tarifákon keresztül, ám ennek részleteit nem tárgyalja a javaslat.

Ursula von der Leyen ismét előtérbe helyezi a következő, 2027-től élesedő költségvetési ciklusban előrejelzett átalakítási tervét, amelynek célja, hogy az uniós költségvetés prioritásait az úgynevezett közösségi célok finanszírozására irányítsa. 

például a versenyképességi prioritásokat vagy a zöldcélokat támogató állami beruházások.

Végül a javaslat egy új eszközt is javasol, az úgynevezett Versenyképességi koordinációs eszközt (CCT), amely az Európai Bizottság és a tagállamok képviselőiből állna és összehangolná a nemzeti versenyképességi politikákat úgy, hogy azokat központi irányítás mellett reformálná meg.

A forrást továbbra is a tagállamok nyújtanák ezekre a központilag elbírált prioritásokra, miközben a költségvetési fegyelem lazítása nem szerepel a javaslatcsomagban.

A szakértők is kockázatokat látnak

A brüsszeli döntéshozatalt érdemben befolyásoló Bruegel intézet már reagált is von der Leyen versenyképességi programjára és öt területen tárt fel komoly kockázatot a megvalósításra vonatkozóan.

Az első kockázatot abban látják, hogy a nemzeti kormányoknak el kell számolniuk a választóik felé. Noha nem részletezik, hogy ez miért jelentene problémát, feltételezhető, hogy az uniós finanszírozással megvalósuló állami beruházások során a nemzeti kormányok kevésbé vehetnék figyelembe az állampolgárok prioritásait, szemben az uniós elvárásokkal.

A második kockázatot a szakértők abban látják, hogy az új iparstratégia kimenetele bizonytalan és az EU abba a csapdába eshet, hogy a nagy energiaigényű ágazatok életben tartásához hosszútávon szükség lesz az állami támogatásokra.

Szintén kockázatként értékeli a bürokráciacsökkentő lépéseket és a 28. szabályozást a vállalkozások szempontjából a Bruegel. Megjegyzik: 

A negyedik kockázat, hogy az ambiciózus versenyképességi javaslat végrehajtása jelentősebb többletforrás bevonását igényli a tagállamoktól és az állami beruházások végrehajtásához is szükség van költségvetési forrásokra. Ennek ellenére Ursula von der Leyen nem tesz javaslatot a tagállami költségvetési szigor lazítására, beleértve a hiánycél vagy az államadóssági cél kitolását, átmeneti felfüggesztését vagy bizonyos kedvezményeket egyes beruházások esetén.

Ráadásul a nagyobb lobbierővel bíró, tehetősebb tagállamok akarata felé billenhetne a mérleg, amely ellehetetlenítené a 27 tagállam egyenlő feltételein alapuló versenyképességi politikák végrehajtását.

A Bruegel azt is megállapítja, hogy a tagállamok döntéseit felülbíráló Versenyképességi koordinációs eszköz egyelőre nem tartalmaz olyan ösztönzőket, amely rábírná a tagállamokat arra, hogy részben feladják nemzeti iparpolitikájukat az uniós versenyképesség javításának érdekében.

Egyre nehezebben központosíthat Brüsszel

Az Európai Bizottság régóta azt szeretné, ha nagyobb beleszólása lenne a tagállamok politikai és gazdasági döntéseibe. Ezt ugyanakkor egyre több tagállam utasítja el, legutóbb Dánia és Svédország vette célba a szociális Európa egyik legnagyobb ígéretének tartott európai minimálbér-irányelvet, amelyet hamarosan megsemmisíthet az Európai Bíróság. A két tagállam annak ellenére támadta meg az irányelvet, hogy egyiküket sem érinti érdemben, mivel sem a dánok, sem a svédek nem alkalmaznak országos szintű minimálbért. Ennek ellenére szuverenitási kérdésnek tekintik a helyben a munkaadók és a munkavállalók autonómiáját élvező döntéshozatali mechanizmusba való beavatkozást, amely megsérti az uniós alapszerződéseket is.

Magyarország régóta harcol Brüsszel központosítási kísérletei ellen, ráadásul hazánk jelentős uniós forráshoz azért nem tud hozzáférni, mert a bizottság a jogállamisági aggályokra hivatkozva visszatartja azokat annak ellenére is, hogy hazánk korábban már teljesítette az EU által előírtakat.

Ezt támasztják alá a nemzeti választások is, ahol sorra alulmaradnak a baloldali és középpártok, de a zöldpártok támogatottsága is mélypontra került.

Nem csak Európában, de a nyugati országok többségében is egyre nyilvánvalóbbá válik a progresszív liberális politika kudarca: az emberek nem kérnek a woke ideológiákból és a zöldmozgalmakból, mivel saját megélhetésük és környezetük érdekeit fontosabbnak tartják, mint az életidegen ideológiákat, emellett egyre szélesebb körben mutatkozik meg az elitellenesség is.

Nyitókép: Dursun Aydemir/Anadolu/Anadolu via AFP